Az utóbbi pár hétben kissé el lett hanyagolva az írogatás. Ennek több oka is van, volt. Elsődleges, hogy nem történt semmi olyan érdemleges amiről írhattam volna egy bejegyzést, aztán meg a sűrű utazgatás nem tette lehetővé.
Per pillanat úgy érzem magam mint aki nyaral, kezd nyár lenni és jólesik a meleg és a napsütés is.
Múlt héten nyakamba vettem az utat, első megállóm Trier volt egy házibulival de hát nem is én lennék ha egy kis csavar ne lenne a történetben. Eléggé meg volt gyűlve a bajom az anyagiakkal nem utalták a zsebpénzemet, hiába hinné azt az ember fia, hogy Németországban aztán minden olyan pontos és oda figyelnek a részletekre, hát nem midig és főleg, hogy én vagyok az első ilyen önkéntes a szervezetnél, de mostanra megoldódott ez a dolog is. Csóró önkéntesként a kollégám a szárnyai alá vett és a kedves barátnőével letárgyalta aki nem mellesleg trieri születésű, hogy el visz engem autóval. El nem tudom mondani, hogy milyen jól esett egy tünemény nőc . Nagyon talált a szó és örült nekem igaz simán lehetnék a lánya de abszolút nem volt érezhető a korkülönbség. Megérkeztem Trierbe ahol Lénáék vártak, szegények még a meszes vedrekkel és a takarítással voltak elvegyülve estére meg kb. 50 embert vártak. Eléggé kételkedve néztem, hogy ebből mi fog ki sülni s valahogy az is eléggé szkeptikussá tett, hogy hogyan fognak megbirkózni ennyi emberrel  és amúgy is egy házibuli nem kis veszélyeket foglal magában. Tudtam, hogy mivel én ott alszom náluk nem sokat fogok aludni és másnap pedig irány Köln.
Olyan fél kilenc óra magasságában el kezdtek szállingózni az emberek aztán egyre sűrűbben szólt a csengő, nagyon hamar megtelt a két emeletes bérház mindenhol emberek voltak, szólt a zene jó kis hangulat kerekedet még egy- két ismerős arc is fel-fel bukkant, jól esett az egy hónapi karantén után velem egykorúakat látni ha bár sikerült lefáradni úgy háromra környékére   amikor már úgy 40 szerre is el kellett mesélnem, hogy nem én nem beszélek németül, önkéntes vagyok igen Romániából jöttem de magyar az anyanyelvem hjajj nem nem itt élek Trierbe ha nem Saarlandban egy falucskába stb. stb. Nehéz úgy elengednie magát az embernek, hogy nem beszél vele senki azonos nyelvet de azért jól esett. Nagyon sokféle ember volt és jó volt látni, hogy nem tört ki a botrány, hogy nem veszekedett senki senkivel, igaz volt egy két düledező fiatal de nem hányt be senki sem az asztal alá s a feccegiek se jöttek gumicsizmával.  Nem tudom ha otthon szerveznél egy ilyent ennyi embernek tuti,hogy orbitális balhéba torkolna s minimum a rendőrség és a mentők zárnák a bulit.
Azt hittem, hogy reggel majd 7 óra körül zuhanunk aludni, tévedtem. úgy négy körül megfogyatkozott a társaság, csak a háziak maradtak és pár alvó vendég velem együtt.

Reggel keltünk és azzal kezdődött a romeltakarítás. Nem volt vészes pikk-pakk készen lettünk. Közben jött a nagy hír amire már régen vártam, hogy megszületett Hanna baba Nagy Péntek nevében irtó büszke voltam és vagyok is ha bár így távolság  miatt úgy igazándiból nem fogom fel de lehet jobb is mer akkor nagyon fájna a szívem, hogy nem lehetek otthon. Vigasztalni pedig azzal vigasztalom magam, hogy mire már meglehet jól djámbászni én is hazakeveredem.

Röpke három órás vonatozás után, itt nem zötykölődik a vonat s a szél sem fúj át rajta, rendesen élvezetes vonatozni, igaz méregdrága de legalább kényelmes és civilizált, megérkeztem Kölnbe. Szeretem azt a várost és midig szeretettel fogadnak az ismerősök s nem is beszélve arról, hogy nem kell keressem a szavakat vannak közös ismerősök otthonról s más nagyon más kicsit olyan érzés nekem midig Kölnbe menni mintha haza járnék. Húsvétot is ott töltöttem, voltam magyar istentiszteleten , kicsit főzőcskéztünk, sütöttünk.

Nagyokat sétáltunk, voltam Rajna parton ismét napsütésben, rengeteg ember igazi tavasz vagy inkább már nyárelő hangulatban, színes buborékok, gyerek zsivaj.

Ültünk óriás keréken, én a nagy vagány tériszonyos, kapaszkodtam rendesen de azért sikerült egy fotót csinálni remegő kézzel :)

Ez alkalommal még a Domba is be tudtunk menni, igaz, hogy rosszabb mint egy zsibvásár és rengeteg turista van ami nem csoda de valahogy így megtörik a varázsa az egész helynek, így vagyok minden ilyen nagy turisták által közkedvelt hellyel, jó jó tudom vannak nekem is elképzeléseim :)))

A legkülönlegesebb kilincs amit valaha láttam, ilyen van a Domnak, azért nem semmi. ;)

Voltunk még Dünnwaldban is az egy közeli erdő ahol egy vadaspark is van sok cukiiii állattal akik nagyon barátságosak és persze telhetetlenek. Nincs az a kaja mennyiség amit meg ne ennének. Lehet automatából venni spéci eledelt nekik, ÁÁÁÁH igen az erdő közepén van kaja automata. Még midig sikerül megdöbben dolgokon pedig tudom, hogy nem kellene.

Sikerült feltöltődnöm és nagyon jól telt az elmúlt másfél hét, most már nem izgulok az utazások miatt sem, ha odafigyel kicsit az ember könnyen ki lehet igazodni. Szerencsésnek érzem magam, hogy találkozom jó szándékú, nyitott és segítőkész emberekkel. 

Jövő héten még nem kezdődik a munka mivel szemináriumom lesz a többi 11 önkéntessel egy hétig Vallendárban, úgy hogy hétfőn ismét veszem az utat a nyakamba. Jó lesz. ;) hihi