"- Gondoltál már arra, hogy elmondod neki, mit érzel?
- Fizikus vagyok, nem egy hippi. "

Ezzel a lopott idézettel indítanék, nagy igazság van benne szerintem, körülbelül ilyen lazán és nagy vagánysággal rendezzük a külvilág fele érzéseinket, érzelmeinket , nehézkesen megy felvállalni azokat, legyen szó bármiféle szituációról.Persze lehet sok-sok mindenre ráakasztani, hogy mi kapcsán alakul vagy alakult ki ez bennem, benned, vagy épp ő benne. Kétlem, hogy lehet élni úgy hosszútávon, hogy folyamatosan szerepeket játszva kapkodunk s ha igen előbb- utóbb soha sincs jó vége s a nagy üresség érzése felemészt
.
 Nem épp a reál beállítottságomról vagyok híres nem fizikus szemszögből bámulom a világot és a hippik is midig közel álltak a szívemhez.


Lassan, lassan kezd kialakulni az itteni rendszerem, a hétköznapok a reggeli kelések, a munkába menet az ott eltöltött idő, egyszóval a hétköznapok. Nem egyszerű és tudtam, hogy nem is lesz az már akkor mikor még otthon voltam.

Önismereti kurzus felső fokon.

Most van az az időszak amikor egyedül vagyok amikor nem tudom, hogy hogyan és hol kell kezdeni mindent elölről, a nulláról s talán nem is a nulláról a mínuszról.

A nyelvi hátrányok nem sűrűn szolgálnak az előnyömre és a kisváros sem.


Elgondolkodom mindig azon, hogy akkor mi is a valóság. Én vagyok az aki talán valamit rosszul csinál vagy hazugság az amit az emberek néha próbálnak kilökni magukból és a nyilvános nagyközönségnek eladni, hogy mekkora nagy móka és kacagás az otthontól távol, elszakadva élni. Persze itt is van sok tényező ami közrejátszik, egyedül , nem egyedül, rövid- vagy hosszútáv stb. stb.

Igazándiból nem tudok hinni nekik és nem azért mert rosszmájú vagyok csak nem szeretem a kétszínűséget és azt sem ha az ember nem vállalja fel a nem épp fényes, makulátlan nem móka és kacagás részét is az életének. S hogy miért írok én erről? Azért mert úgy gondolom, hogy fontos felhívni erre is a figyelmet, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés és bizonyos helyzetekben nem egyszerű. Ha valaki nekivág hasonló dolgoknak akkor jó ha számol kellemetlen, helyzetekkel, szituációkkal, nehézségekkel stb. Mer máshol is előjönnek azok a problémák akár amiket otthon vagy nem otthon, nem tud megoldani az ember. A sötétebb oldalról nem igazán hallottam vagy olvastam soha sem és mesélni is csak azok meséltek vagy mesélnek akik közelebb állnak.

Mindenkinek másra van szüksége ezt tiszteletben tartom de nem fogok se saját magamnak se másoknak hazudni mert nem látom értelmét.


Furák itt az emberek, a két munkatársamon és a gyerekeken kívül nem igazán ismerek másokat itt, hjajj és a papbácsit de ő se zavar sok vizet az életemben és senki sem teszi tönkre magát, hogy esetleg megkérdezzék, hogy hogy is vagyok. Érdekes érzés amikor nem így nő fel az ember és nem ilyen értékkel működik, nem tudom azt sem mondani, hogy ez rossz lenne, egyszerűen csak fura és más.

A munkában jól érzem magam a gyerkőcökkel, néha nem egyszerű az tény. Most épp kaptam egy 11 éves fiúcskát akivel tanulunk, hol ő tanít engem hol én őt. Szeretem ezt az egyensúlyt és ő is. A legjobb az volt amikor rá szólt egyik társára, hogy beszéljen lassabban és magyarázza el a szavakat nekem. Nagyon jólesett.




A múlt héten egyik nap jött az egyik fiú (hívjuk mondjuk Marcinak) nagy kibőgött szemekkel ki az irodából. Hallottam, hogy megy a hangos beszélgetés de érteni nem sokat értettem belőle. Én jól elvoltam a konyhában tettem-vettem. Le ült a nappaliba Marci, utána érkezett a kollégám füstölgő fejjel, kérdezte hogy ha megkér tudnék segíteni házit írni, ő nem tud mert nagyon ideges. Persze, természetesen, ha tudok segítek, szótár, füzet ami kell. Közbe még visszaszólt, hogy az előbbi háborús helyzet kirobbantója a Marci anyukájának felháborodott telefonhívása volt, amiben azt ecsetelte, hogy milyen dolog az, hogy az ő fiát bántalmazzuk, agresszívek vagyunk vele már mint én is többek közt.(Gondolom nem kell kiemelnem azt, hogy Marci anyuka állításainak a valóságalapja egyenlő a nullával.) Néztem de nem tudtam reagálni bólogattam egy sort és azzal otthagytam, mentem Marcihoz. A matek példa fölött azéra hulltak még rendesen a krokodil könnyek, láttam hogy nagyon nem akaródzik egy-két példa megoldódini aztán halkan megkérdeztem, hogy segíthetek. Végigfúttunk, megoldottuk, le volt tudva. Késő délután mentem hazafele s így futtattam a napi eseményeket, szokásom mindig, és akkor beugrott, hogy mennyire nem voltam tudatában annak, hogy valaki engem kikezdett úgymond és utána teljes nyugodtsággal tudtam neki segíteni úgy hogy nem voltam mérges, haragos vagy egyáltalán megbántott. Elcsodálkoztam és meglepődtem, mosolyogva bandukoltam tovább. Egy kérdés merült még fel benne, hogy vajon Marci mit gondolt magában az én spontán reakcióm kapcsán. Ezt már nem fogom megtudni és nem is lényeges.

Nem tapasztaltam még sosem ilyet de nagyon jó érzés volt, úgy érzem nagy tanulsággal bír ez számomra, néha mennyivel könnyebb lenne úgy megoldani helyzeteket és problémákat, hogy az ember félretenné személyes sértődöttségét. Igen, persze, tudom nem egyszerű s néha lehetetlen de próbálkozni midig lehet s kell is azért.

Szóval azt hiszem tanulok dolgokat itt bőven s igazából azt hiszem ez még csak a kezdet.

Az elmúlt két hétben a rutin mellett volt még egy játszóteres reggelizésem is, ami annak köszönhető, hogy a konyhában a parókián éppen valami gyűlést tartottak.Nem volt sok esélyem bemenni és nem is igazán akarta így hát a közeli üzletben vettem perecet és joghurtot, padot pedig egy játszótéren találtam úgy hogy a napsütésben szépen megreggeliztem. Lehet nincs benne semmi különös de nekem ez egy újdonságnak számított.

heti menü  

Az elmúlt hét legnagyobb vicce pedig nem más volt mint a csütörtöki Ungaricher Gulascheintopf ebéd. Vártam nagy szeretettel, hogy ez mit takarhat és elégé szkeptikus voltam az az igazság de nem hiába. Kicsikét sokkolódtam, hogy a gulyásban mit keres a kukorica, nem volt rossz de hogy a magyar gulyáshoz semmi köze nem volt az is biztos. De itt ezt így ismerik, mókás.




Itt már lázasan megy a húsvéti hangolódás legalábbis azt vettem észre, nagyon hangulatosak a porták.



  
 



Hjajjj és ne felejtsem el, hogy elindították a központon a szökőkutat, mer hát az is van itt :)))))
Napsütéses, madárcsicsergős, méhecskés, zümmögős szép tavaszt mindenkineeeeek :)

Második fejezet, első felvonás.

az üveghegyen túli "kis viskó" :))

a tőszomszédom

Wallerfangen közel sem mondható a világ közepének és hát inkább nevezném egy településnek mint városnak, abból is a kisebbik fajtának. A nem hétköznapi ideiglenes "otthonom" egy parókia legfelső szintjén megbújó északi fekvésű kisszoba, amivel semmi problémám nem lenne ha a fűtésem  működne és nem lennék "mérföldekre" a konyhától. Ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Én imádok a konyhába sunnyogni, főzőcskézni, vagy akár csak úgy ellenni,szerintem a legjobb dolgok mindi a konyhában történnek, na de most így jártam.
A "városka" nagyon szépen rendezett, barátságos de még is van egy fegyelmezett kisugárzása, nem tudom miből adódik ez. Hiányzik nekem valami erő, szín, pezsgés de nem a nagyvárosi nyüzsgés az ha nem valami melegség. Olyan érzetem van mind ha egy elvarázsolt kis faluban lennék amit évekkel ezelőtt a gonosz boszorka elátkozott és egy szürke köddel borította be. Azt hiszem sok időm van fantaziálni és meséket szőni, de élvezem jókat beszélget gabika Dombival az az igazság, s még nem unják egymást.
NEM, NEM ŐRÜLTEM MEG.
Lehet ez abból is adódik, hogy nincsenek konkrét személyes élményeim emberekkel, nem nagyon ismerek senkit és nem kötődöm nagyon sehova. Na de miről  is beszélek hiszen egy hete vagyok itt szóval jóság  van.
Amiket nagyon imádok itt az utcaképekben azok a takaros kis porták,az ablak zsaluk, s azok az elhagyatott házak amik olyan eleganciával viselik a magányukat, hogy szinte már jól áll nekik.

Az első munkahetemen is túl vagyok. Tizenegy egy ellen, a nemek aránya nem épp az ideális. Két férfi kollégám van és kilenc kamaszodó, nem épp egyszerű családi háttérrel rendelkező fiú.
Hogy én mit is tudok kezdeni? Na hát ez nekem is rejtély de a végére járok, legalábbis azt tervezem.
A központ lényege, hogy iskola után ide jönnek a gyerkőcök. Kap mindenki meleg ebédet ami után következik a lecke, tanulás, házi feladat megoldása. Ezen teendők befejeztével minden napra van valami program: foci, falmászás, úszás, biciklizés.
Én a  nagy sportbajnok, egy ilyen munkakörbe csöppentem, elé vicces helyzetek adódnak de örülök, hogy a mosogatógép elromlott így van mivel foglalkozzak, én felelek az ebéd körüli teendőkért, az
 elő és utómunkálatokért, igazából élvezem még egyelőre.
Hogy mikorra fogok megbarátkozni a focival, falmászással és fogok-e pák-pákkozni? Nem tudom.
Aranyosak a gyerkőcök, de igazából nekik is fura a helyzet pláne, hogy nem beszélem a nyelvüket de bízom benne valami csak alakul.
A kollégák türelmesek és aránylag segítőkészek, néha megkeletkeznek rólam de nem zavar.

Mivel suhogó egyedül vagyok itt, úgy döntöttem, hogy nem igazán van akire s amiért várni mer senki nem fog kopogtatni az ajtón, hogy mennyek csináljak valamit, mozduljak valamerre. Így hát szombaton délbe fogtam magam kentem ügyesen szendvicset, főztem teát s fogtam magam és
 elindultam a szomszédos városba Saarlouisba. Sacc per kb. negyven percbe került amíg átsétáltam, napsütéses,langyos szellős,fátyolfelhős időm volt s jólesett megmozdulni kicsit.
 Halkan de megsugom azt hiszem tavasz van. :D
Épp a szombat déli forgatagba sikerült belecsöppennem, a központon még kint voltak a piaci árusok, zsongás. Az a tavaszelő hangulat amikor végre kiszabadul mindenki egy kicsit s nem kell felvenni a harmadik kardigánt mer nem vesz meg az isten hidege s ez úgy ki tud ülni az  arcokra és tudd lenni
egy vérpezsdítő ereje.

az idei év első fagyizása is megvolt :D

Ez a városka nevét a Saar folyóról kapta amihez aztán 1680 hozzátolták a Lousit ( Lajos) mivel XIV. Lajos francia király itt építettet egy erődöt.

az egykori erődítmény terve

 

Hangulatos hely sokan voltak kint, többnyire kisgyerekesek és idősebbek. Elég vadregényes hangulatok uralkodnak és azért lenne mi rendbe rakni, de gondolom a tavaszi nagytakarítás még hátra van.


A nagy sétafikálás közepette elkezdtem hallani valami morajlás féleséget, követve a "zajokat" egy csapat fiatal muzsikusba botlottam akik éppen közönséget toboroznak a következő koncertjükre. Nem tudtam meg sokat róluk,nem is akartam feltétlenül de jól esett hallani kicsi ilyet is.

Ezek a dolgok tették ki nagy vonalakban a hetemet, hjaj persze még volt bőven levelezgetésem az itteni egészségügyi biztosító házzal, szeretnek nekem leveleket küldeni amiknek a negyedét sem értem de már nem zavar és mérgelődni se érdemes. Jövő januárig csak megoldódik.

Itt a színes, madárcsicsergős,méhecske zümmögős tavasz s ez engem már nagyon boldoggá tesz.

A következő videóval pedig minden NŐnek kívánok minimum egy emlékezetes pillanatot a mai napra.

https://www.youtube.com/watch?v=JnIpWA8hVdk

Első fejezet lezárult.
Az elmúlt két hétben nem igazán volt sem időm, sem kedvem, sem energiám arra, hogy írjak. Túl sok volt a futkározás, a nem egyszerű német ügyintézés és társai aminek köszönhetően eléggé frusztrált, nyűgős és kedvtelen voltam.
De mindenek mellett voltak szép pillanatok is bőven. A vendéglátó családommal főzőcskéztünk és vidultunk jó pár este.

pizzaaa za za :D

"hagymaránték" ötvözete a kenyér tésztával, nagyon jóóóóó

rakLett, amit nem lehet abbahagyni :D

 Voltam német kocsmában is. Hát azért nem éri utol a Livinget de nem volt rossz.
A legjobban ami megfogott az egy mozi a kocsma legutolsó termében, de úgy igazán székekkel ahogy azt kell, igaz pattogatott kakast nem árultak de volt pattogó kakas vagy épp mámorosan andalgó.
 Tetszik, hogy az emberek nem igazán törődnek semmivel, lehetsz kicsi vagy nagy, rövid vagy hosszú nem feltétlen csinálnak ebből problémát, azt még nem tudtam eldönteni, hogy ez átlagban így működik vagy sem.
Amit észrevettem, hogy eléggé nem adnak a megjelenésre. Jó, tudom s igaz is tisztelet a kivételnek midig de engem meglep, hogy olyan párosításokat és ruhakölteményeket képesek kreálni, hogy az eszméletleni, itt mindenki alter :)))  a legjobb az benne hogy tudják viselni. Szerintem ez a legfontosabb, hogy mindegy mit veszel magadra de azt tudd hordani.

Múlt hétvégén pedig az egyik csoporttársam és a fogadó családja meghívtak, hogy csináljunk valami közös programot. Jelzem én és Agnes vagyunk azok akik tudtuk angolul így eléggé egymásra utalódtunk. Szimpatikus ruandai leányzó ha bár eléggé el van képedve az európai szokásoktól és éghajlattól. Értem ez alatt az alkohol fogyasztási szokásokat, az ételeket, a hideget, a rohanó életformát stb. Szegény mit kellene nálunk átéljen kicsi szilva pálinka s szalonna kíséretében.Na viccet félre téve Agnes fő céljai között szerepel az is, hogy jó pár kilót felszedjen az itt léte alatt.Szó mi szó sovány kis csaj. Elképedten hallgattam, hogy náluk szégyen ha egy nő sovány. Hmmm azt hiszem nekem is Ruandába kellene költözni. :))) (Anyuka ne ijedjél meg)
Vissza térve közös program: látogassunk el az egyetemre. Hmm hát őszintén nem repdestem az örömtől. Hétvégén egyetemet látogatni nem hangzik túl izgalmas programnak de hát na Agnes nagyon szerette volna és időm volt szóval nem fogok belehalni, gondoltam. Körbesétáltunk egy részén, óriási meglepődtem, hogy mekkora területen van, nem semmiznek be kell valljam. Pont aznap nyílt valami kiállítás, nézzük meg. Egy matematikai, logikai interaktív kiállítás.

Nagyon élveztem két órát úgy el töltöttünk, hogy fel sem tűnt. Halom feladat, kirakósok, mértani alakzatok, számok. Én a nagy matek tudós aki az érettségin a kegyelem taknyán csúszott át, úgy elszórakoztam mint egy öt éves körülbelül. Megint sikerült megbizonyosodnom arról, hogy mennyire is imádok játszani a szó mindenféle fajta értelmében. Legyen az akárhogyan is forgatva, szétszedve darabokra vagy összerakva.

amikor a 2x2 néha öt az is valahogy így lehet 

Véget ért az első négy hetes nyelvkurzusom. Hjajj és ne tedd fel a kérdést, hogy már tudok németül. NEM. De talán majd idővel. Jelen per pillanatban azzal küzdök, hogy a nap végére ne úgy nézzek ki mint egy zombi aki 6 órát minimum lapátolt. Hihetetlen, hogy a folyamatos koncentráció, hogy megértsek valamit mennyire leszív. Nem könnyű de birkózom vele. S nem is kicsit. De majd egyszer csak s a dialektusok pfff. Hagyjuk is.

a kórus

A négy hét lezárása egy nagyon szép misével kezdődött isten igazából nem tudom leírni, több nyelven megszólaló énekek, különféle érdekes hangszerek ami jól esett a lelkemnek. A középpontban mi tizenketten, a leendő önkéntesek. Ölelések, jókívánságok, mosolyok, erős kézfogások nem tudtam pityergés nélkül megállni az az igazság. Olyan igazi volt számomra s kicsit megfogalmazhatatlan. Idegenek más kultúra más nyelv szokások, fogadó szervezetek, leendő munkaadók, fogadó családok de hogy úgy velünk voltak, együtt éreztek és adtak sok-sok szeretetet, befogadást és melegséget és azt hiszem, hogy ezekben a pillanatokban semmi sem tud jobban esni, akár honnan és akár, hogy nézem de azért nem olyan egyszerű feltalálni az embernek magát a kezdetekben. Egy két simogató tekintet vagy összeérő pillantás. Biztonságban éreztem magam.

Itt egy rövidke cikk rólunk igaz németül de belelehet kukkantani:
 http://www.bistum-trier.de/no_cache/news-details-social-tab/pressedienst/detail/News/von-bolivien-bis-ukraine/
A misét követően a szomszédos aulában volt állófogadás minden földi jóval. Bemutatkoztunk mindannyian ismertettük a projektünket, bemutattuk az itteni családunkat a segítőnket,azokat akik rengeteget segítettek az elmúlt négy hét alatt.

pillanatok

Itt koránt sem volt vége még az eseménynek. A boliviaiak közösen a kolumbiai leányzóval egy kis ízelítőt adtak a táncos kultúrájukból. Nagyon jó kis hangulatot rittyentettek percek alatt.

Hangulatos volt nagyon és mindenki feltöltődve indulhatott útnak. Velemmel együtt.

idő hiányában nem volt időnk foglalatoskodni a homállyal- elnézést 

Még egy-két búcsúölelés, integetés és már is a vonaton találtam magam, az alig 30 kilós bőröndömmel (soha többet nem indulok el ekkora pakkal sehová, irtózatosan nagy nyűg, lehet díjbirkózó kellene legyek s akkor egyszerűbb lenne a történet) Wallerfangen irányában.
Jelentem megérkeztem itt vagyok, a katolikus parókia manzárdját ezennel belaktam. Ideiglenesen leszek itt s aztán óriási örömömre a kis bőröndkémmel költözhetek egy-két hónapon belül ismét.
Holnaptól munka s remélem móka is lesz s kacagás mer itt sem süt a nap de én próbálkozom majd előcsalogatni. :D

Köszönöm a sok apró figyelmességet.Vannak akik megérzik, hogy mikor mire van szükség s ez óriási kincs s ez nem az ami nincs. Nagyöleléééés :*