Több mint egy hónapja nem jelentkeztem, magyarázkodhatnék de minek, fölösleges köröket nem futunk csak néha. :)
óóóóóóóÓÓÓÓÓÓ IGEN BERLIN

Bundestag kupolájából

Ha valamit vártam nagyon de nagyon az utóbbi időben az ez a berlini szeminárium volt.
Ennek több oka is van meg volt. Az első, hogy tudtam ha megyek Berlinben akkor nemsokkal utána jön az otthoni szabadságolás is és hát azért Berlinről nem keveset lehet hallani nap mint nap és "Ő" is sokat mesél magáról.

 egyik fő jelképe a medve, lehet Berlinbe kellene medvét importáljunk, biztos nem lenne rossz   :)))

Na de ne fussunk ilyen nagyon a történetbe bele, csak szépen lassan ahogyan a tizenegyésféloráááás buszozás percei se hogysem akartak telni. Többet én még egyszer is sosem nem akarok utazni áhhhh egy egész  napot seggen ülve, nincs az a telefonos játék beszélgető partner vagy zene ami engem le tudna kötni, na jó talán tudnék találni egy-két kivételt hihihih,  reggeliztem bohócot, lehet a 38 fokos kánikula hozza ezt ki belőlem.
Szóval kanyarodjunk szépen csak vissza. Tizenegy és fél óra buszozást követően némi Ubahn keresgélés és félóra gyórtempójú séta után megérkeztünk a szállásunkra.

még az Ubahn ablakát is a Brandenburgi kapu díszíti

Nagyon hangulatos szállónk volt ahonnan könnyedén eltudtunk jutni bárhova.

szállás 

 Gyors lepakolás és vacsora után kaptunk egy várostérképet, tömegközlekedési bérletet és sok-sok hasznos információt. Kerültek gyorsan jelek a térképünkre is ha eltévednénk akkor bár elmutogatni tudjuk, hogy hova kellene visszatalálni. Nem mondanám, hogy nem voltam beparázva egy kicsit a Berlini nagy szabadságunktól de végére elég jól belelendültem.
Az egy hét szeminárium alatt volt elég sok szabadidőnk amivel saját magunk gazdálkodhattunk. E mellett viszont közösen is turistáskodtunk.
Nem számítottam igazándiból arra, hogy ennyi történelmet magamba szívok és sok minden letisztul, hogy mi hogyan és miért is van vagy volt.
Az egy hét legmeredekebb és legszívbemarkolóbb része, legalábbis a számomra az volt amikor ellátogattunk a Sachsenhausenben, egy volt koncentrációs munkatáborba. Pffffff hát nem egy kacagós vidám 4 órát töltöttem el ott. Hallottam sokat a koncentrációs táborokról és filmeket is láttam de más az amikor ott vagy érzed a bőrödön, és hirtelen minden testet ölt ahogy elmesélik hogy miként kínozták őket, ahogy elolvasod a bejáraton a szarkasztikus iróniás hangvételű mondatot :"ARBEIT MACHT FREI"(a munka felszabadít) és közben tudod, hogy azok az emberek akik ide bekerültek egyetlen szabadulási lehetőségük a halál volt. Még így most is leírva is a hideg ráz és a gyomrom összeszorul. Nem tudom és nem is akarom ezt tovább ragozni csak annyi még, hogy az ebben a témában készült filmek egyáltalán nem túlozzák el a valóságot.
Az elkövetkezendő napok azért nem voltak már ilyen nehezek. Kacagtunk sokakat s imádkoztunk, hogy az idő derüljön fel. Én kis naiv azt hittem, hogy itt nem fordulhat elő az hogy június végén ne lehessen szandálban járni. Kaptam Berlinben 13 fokot csúgó esővel fűszerezve. S mivel azt mondják, hogy nincs rossz idő csak sz@r turista próbáltam tűrni a hideget, jó hogy vittem magammal kánikula ruhát, de minek? Naiv vagyok azt hiszem, vagy csak túl optimista? De legalább nem taknyosodtam meg.
Ellátogattunk még a berlini Domba, szép mise volt csak kár, hogy nem értettem semmit. Aztán az ominózus Brandenburgi kapuhoz, a Tv toronyhoz , a Berlini Falhoz s sorolhatnám, nagyjából mindent megnéztünk amit lehetett.

Belrin az a hely ahol még az ufók is az Ubahnra várnak fegyelmezetten

Sok információ, pezsgés, kultúra, történelem szeletkéi- még most sincs minden letisztulva bennem, de azt tudom, hogy ez az egy hét Berlin nem fog egyhamar elmosódni az emlékezetemben.
Amit megtanultunk, hogy Berlinen belül vannak "kiez"-k (én ezt magyarul kerületre fordítanám le) és persze ahogy lenni szokott mindenkinek a sajátja a legjobb, minden kieznek meg van a maga sajátossága pl. az egyik vezetőnk Neukölln kerületben él, ahol nagyon sok a bevándorló, törökök arabok élnek és sok egyetemista mivel jóval olcsóbbak az albérletek.
Voltunk még egy kisebb kocsmatúrán.

a legutolsó volt a legkedvesebb, félhomály, gyertya, nyugis zene és semmi sznobság na meg a kislány a falról  

Egy este 3 kocsma, bár vagy nem is tudom itt hogyan kell nevezni, mindegy ahová be lehet ülni és lehet illogatni pont. Jó volt belepillantani az éjszakai nyüzsgésbe is, nekem kicsit Pesti hangulatom lett tőle, ha bár a Király és Dob utcát nem űberelte.

A hazaindulásunk előtti nap teljes mértékben szabad volt, kaptunk támpontokat, hogy miket nézhetünk meg és mindenki saját maga dönthette el mit csinál. Volt aki az állatkert mellett döntött, hát én nem, távol áll ez tőlem nézegetni állatokat bezárva élőhelyüktől távol na mind egy nem akarok ebbe belemenni. Szóval mi az East Side Gallery mellett döntöttünk. Az East Side Gallery egy 1,3 km hosszú falmaradvány amely a vasfüggöny részét képezte és 1990 tavaszán nemzetközi graffiti galériát hoztak létre. Van egy erős hangulata, ahogy a történelmi jelkép feloldódik kissé a modern kori művészetben, izgalmas pezsgő amihez a 100 méterenként zenélő utcazenészek is hozzájárulnak.

a Ló fejű

Én az utólsó nap végére megszerettem Berlint s pláne, hogy a nap is kisütött.

U.i.: Imádtam az emeletes sárga buszokat.
;)