~amikor a madárkák újra összeröppennek ~


Két héttel ezelőtt volt egy szűk egyhetes szabadságom amire még az év elején utazgatás volt tervezve, persze mondanom se kell, hogy utolsó pár napban dőlt az egész szubjektív okok miatt. Na de nem pánikoltam, csak eldöntöttem, hogy nem fogok a négy fal között gubbasztva semmit tenni amikor olyan sok mindent még nem láttam. Próbálkoztam különböző útiterveket kitalálni és hozzá megvalósítási tervet is. Nem könnyű egyedül turistáskodni  de ha valakinek van valami jó receptje kérem ossza meg velem lehet valamit nem jól csinálok.
Végül két nap csak semmittevéssel és lustálkodással telt, csütörtökön pedig útnak eredtem.
Úti cél Hamburg, az ország másik fele majdnem csekélyke 600 km. hmm mi az nekem, vonatra csüccs egy átszállás 8 óra sikataka és máris Hamburgban voltam.
Nem véletlen, légből kapott bökjünk rá a térképre és utazzunk valamerre történet volt ez.

S akkor jön itt egy nagyobbacska felkiáltójeles nagy zárójel.
Ezelőtt három évvel kezdődött , amikor nekivágtam életem talán eddigi legnagyobb kalandjának és Magyarországra költöztem Veszprémbe önkéntesnek. Ott kezdődött minden. A kalandnak nem egyedül vágtam neki. Volt egy örmény leányzó, aki eleinte a lakó- és munkatársam volt aztán lett a barátnőm és a pót családom. Huszonnégy órából húszat általában együtt töltöttünk ami nem midig volt kellemes és egyszerű, sok kényelmetlen és feszült pillanatot okoztunk egymásnak, de e mellett nem kevés örömet és kalandot éltünk át együtt. S hogy mennyire gondoltuk mi komolyan ezt az egészet a végére, azt hiszem a közös madár tetkónk a jobb fülünk mögött kielégítő válasz.

A projektünk végeztével szét váltak útjaink, de tudtuk mind a ketten, hogy mi még  találkozunk. Hogy hol, mikor és hogyan, nem tudtuk de még sejtésünk sem volt.
Utoljára 2013 őszén a Deákon szorongattuk meg egymást s kívántunk sok sikert de nem búcsúzkodtunk, két hete pedig Hamburgban a buszpályaudvaron vártam én.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ilyen volt a hétvégém de tényleg s nem kis szükségem volt rá.
 Most nem a látnivalókra és a nevezetességekre szeretnék kitérni ha nem megint ott tartok mint midig, hogy nem az számít első soron, hogy hol vagy ha nem kivel, legalábbis számomra.
(Egyszer azt mondta valaki, hogy ott vagy otthon ahol szeretnek, s mekkora igazságot mondott.)
Folytattuk ott ahol abbahagytuk, s pont azt a két szédült bolond leánykát láttam Hamburg utcáin is mint anno Veszprémben. Pont úgy sikerült eltévedni egymás után kétszer Hamburgban is mint anno Budapesten s csak összenéztünk. elkezdtünk röhögni jóváhagytuk , hogy hozzuk a formánkat s azzal mentünk tovább.
Közben meg történt sok minden mind a kettőnkkel de olyan  jó volt átbeszélni a dolgokat  és hogy mi mindent köszönhetünk mi egymásnak, mennyit csiszoltunk egymáson s hogy együtt egyszerre indultunk el a felnőtté válás útján s ez az amit nem felejtünk el sosem.

Mókás az élet anno angolul beszéltünk magyarral és örménnyel vegyítve most ez bővült a némettel, nagyon vicces leányok vagyunk mi s pláne együtt.
Nagyon jól éreztem magam, biztonságban, szeretve és nyugodtan. Kacagtunk nagyokat buliztunk, kocsmáztunk, lelkiztünk, ettünk finomakat, bőrig áztunk többször is meg is fagytunk.
Betekintés nyerhettem a mostani életébe s megismerhettem a barátait akikkel azonnal sikerült a közös hangot megütni.
 A hamburgi időjárás sem nyerte el a tetszésemet, őrület az ötpercenként változó esikazesősütanapfújaszél hol egyszerre hol felváltva de igazából ehez a random kiránduláshoz s a felfokozott érzelmekhez, élményekhez tökéletesen passzolt s még zavarni sem zavart.
Feltöltődés volt ez a hétvégét s hálás vagyok, hogy van egy ilyen barátosném.
Végezetül még pár fotó:

VisszaSzámLálás, tűrElmeTlenség, NyaralÁs, MókaKacagÁs, RívásÍvás s sok sok talál/kozó/Ás

A Berlini kiruccanást követően másról sem szóltak a napjaim mint sem, hogy ikszelgettem ki a napokat. A kedves kollégáim agyára mehettem szerintem mivel minden nap emlékeztettem, hogy hány napon belül is indulok haza, ők meg csak tűrték, lehet egy adott ponton jobban várták hogy induljak mint én csak már szabaduljanak meg tőlem. :D
Az otthoni nyaralás elejébe sikerült beiktatni még egy CsudaPestes Balatonos rövid hetet, így innen csak Budapestig kellett utaznom.
 Én a kis naiv már hónapokkal ezelőtt kissé körülményesen (mert ha a földi halandónak nincs Visa bankkártyája az égegyadta földön semmit nem tud jóformán elintézni)  de nagy boldogsággal megszereztem olcsó buszjegyet Budapestig, uhum csak úgy június végén jött az értesítés, hogy a járatot törölték. Futott az agyvíz s a cukorkák is gurultak de nem túl messze, jó pár mély levegőt követően eldöntöttem, ha törik ha szakad én úgy is megyek s nem érdekel, hogy ki mit s hogyan mond vissza. A gondviselés midig vigyáz rám s reménykedtem, hogy jobb lesz ez így hmm s lás csodát így történt. Találtam egy nagyon kedves párt akik eszméletlen olcsón elvittek CsudaPestre szinte háztól házig. Még egy indok arra, hogy nem szabad kétségbe esni ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy szeretnénk csak alkalmazkodni kell az új körülményekhez ;s soha sincs hogy ne lenne valahogy, nem de?

Rájöttem, hogy én még midig imádok CsudaPesten lenni, de csak látogatóba persze természetesen. Mindig elvarázsol, felpezsdít s a szabadság érzése párosul a biztonsággal, s a kulcs talán abban is rejlik, hogy az ember egyik legközelebbi barátosnéja ott él.

S talán azzal sem árulok el nagy titkot, hogy sikerült a pityokát a földből kibeszélgetni s úgy igazán csajosra venni a nagyvárosi életet, ahogy azt kell. 

Fél év után meglepő volt, hogy értettem az embereket akik az utcán éppen elhaladtak mellettem, MAGYARUL beszéltek, na jó kivétel a turistákat de akkor is. Hmmm az élet apró örömei. Hjajj és persze a hangos kommentálásaimat is vissza kellett fogni amikor tudatosult, hogy más is ért.

A szűk két napos csajos nap után jött a baráti társaság másik fele. S azzal már is indult a nap mentes nyaralás.

• Hársfa utca helyett Hársfa tér => eltévedés => 2 óra késés, 
• nem romingólt telefonról  hittük azt hogy romingólt 
• Paloznak, Csopak, 
• lakókocsi
• hűvös, eső, borongós
• egész napos Aquaparkos Balatonfüred s az jajbejooodenagyondenagyonjoooooo - amikor az adrenalin az egekig ugrik,a határok feszegetődnek, s az emberke átlépi saját maga korlátait  s mind ezt a világ legnagyobb bulijaként megélve ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
  
• 10 perces veszprémi megálló, ha már húrt kell keresni
• Kapolcsos Művészetek Völgye olyan BBC-s 

Mivel mi nagyon szerencsések voltunk az egész nyárból sikerült pont azt a három napot kifogni ami alatt majdnem 20 fokot hűlt a hőmérséklet és a Balatonban való pancsolás az kimerült az első esti megmártózásban. Nagyon nem örültem ennek.
Sikerült azért még a társaság egyik felétől kinyűgölődnöm, hogy bár a pesti visszaindulás előtt fussunk még le a partra. S nekem akkor is a Balaton a Riviéra .... hehehe

Autókba be és azzal indultunk vissza Pestre.

Ha nem lettem volna ott nem hinném el de így más a dolog.Délután 3 óra egy fürdőszoba, 11 ember amiből 6 leányzó, este nyolc órától jelenés az A38-on ami azt jelenti legkésőbb 7 órakor indulás. Gyerekek nem tudom, hogy de megcsináltuk, 7 órakor mindenki szépen fésülve illatozva szedte a lábait a 4/6 villamos irányába.

Kibuliztuk magunkat úgy ahogy illik de időben otthon voltunk képességeinkhez mérten nagyon is korán, jó persze másnap indulás volt haza, haza haza.

Azt gondoltam, hogy majd kibírhatatlanul nyűgös leszek és türelmetlen az utazás miatt. De nem volt vészes, legalábbis én úgy hiszem.

 Az tény és való, hogy ha lehetséges lett volna ezt a kb. 700 km-t úgy szívesen átugrottam volna de hát nem így működnek a dolgok. Végigbuliztuk a hazautat s hahotáztunk nagyokat.A random nyaralás jó kis levezetése volt mindenképp.

Hogy elég volt bármire is ez a két soványocska hét otthoni szösszenet? NEM. 

Nem tudom ki hogy van vele de engem utolér ilyenkor valami mérhetetlen izgágaság és minél több mindent akarok beleféltetni a keretbe. Mindenkivel lenni de közbe meg senkivel se sikerül értelmes időt tölteni, mindenhol lenni és közbe sehol és mégis felbecsülhetetlen értékű találkozások, kávék, limonádék, sörök sok sörök s a legfontosabb kellék mellé a barátok ismerősök jó és rosszakarók egyaránt paradox kicsit a dolog de hát ki mondta hogy az élet egyszerű?

Az otthoni létem fénypontja, hogy találkozhattam az unokahúgommal most először, foghattam a kezembe s ölelhette magamhoz. Gyönyörüségességes angyalbogár, egy csoda, jó kis rafkós csaj lesz belőle, imáádnivaló, de tényleg. Aki meg nem hiszi az járjon utána. 

 

angyal

manóóóm

Jól esett otthon lenni és felszusszanni, már amennyire, az idő kevés volt és rohant eszméletlen sebességgel, még jól jött volna egy icipici de azzal elégszünk meg ami van.

Linuláj

 Szerettem, hogy Lina hajnalonként felköltött, hogy késő reggel édesapám főzte kávéját kortyolgathattam, hogy édesanyám most már igaz csak elvétve de megkérdezte, hogy hánykor jöttél haza fiam, hogy beléptek a barátok kávézni, hogy hálóingben üldögélhettem a hintán

 és még milliónyi ilyen apróság amit megfizethetetlen  s az ember csak otthon otthon kapja meg, amik számomra fontosak és értékké váltak. Nagyon egyszerű a jót megszokni és természetesnek venni, ha másért nem is már ezért érdemes menni, hogy átértékelődjön sok minden az emberbe s vegye észre, hogy minden nem termesztésen magától értetően van ott és úgy.

Köszönet mindenkinek aki hozzájárult az idei nyaramhoz, úgy érzem mindenkinek meg volt a része bőven benne.

Nem volt nagyon kedvem se hangulatom visszatérni ide a német valóságba. Életemben először jöttem úgy vissza  valahová, hogy azt éreztem,érzem hogy senki és semmi 

 sem várt. Amivel ha azt vesszük végül is nincsen semmi baj, csak fura volt és nem jóleső érzésekkel töltött el a dolog. A visszautam 29 órába telt, túléltem de pfff, egyetlen egy szerencsém volt, hogy az egyik kedvenc könyvemet lekaptam a polcról indulás előtt, régen olvastam s jólesett újra olvasni,a végére értem s általa az idő is gyorsan telt.

 Több mint két hete vagyok itt és olyan messzinek tűnik már a nyár és az átélt pillanatok, furcsa.

Mintha meg sem történt volna,vagy mégis? 

Sokat dolgoztam az elmúlt időben és csak a kicsi bentlakásos gyerekeknél voltam. Naponta úgy értem haza mint egy zombi és tényleg, de cukik is tudnak lenni és annyi jóság van bennük mindenek

mellett. Kezdtünk összeszokni, minden kommunikációs és fegyelmezési nehézség ellenére.

Érdekes érzés úgy elaltatni egy gyereket, hogy közben tudod hogy hasad meg a szíve és az anyukájára vágyik vagy hogy könnyes szemmel megkér, hogy még egyszer azt a te nyelveden a dalt énekeld el neki. Vannak dolgok amiket nem lehet pótolni csak enyhítő körülményeket teremteni amihez szükséges sok-sok szeretet türelem és odafigyelés.

 Nem vagyok itt hiába még ha néha nem is olyan mint amilyen lehetne legalábbis ebben bízok s ha naponta csak egy őszinte mosolyt tudok az arcocskájukra csalogatni már azért is megérte.

 Idő kellett, hogy a lelkem kicsit utolérjen s ne csak fizikailag legyek itt. Mostanra sikerült összekapargatni magamat úgy, hogy kalandra fel fal s hétvégén kicsit megyek tekeregni. 

Folyt. köv. és nem sokára.