"- Gondoltál már arra, hogy elmondod neki, mit érzel?
- Fizikus vagyok, nem egy hippi. "

Ezzel a lopott idézettel indítanék, nagy igazság van benne szerintem, körülbelül ilyen lazán és nagy vagánysággal rendezzük a külvilág fele érzéseinket, érzelmeinket , nehézkesen megy felvállalni azokat, legyen szó bármiféle szituációról.Persze lehet sok-sok mindenre ráakasztani, hogy mi kapcsán alakul vagy alakult ki ez bennem, benned, vagy épp ő benne. Kétlem, hogy lehet élni úgy hosszútávon, hogy folyamatosan szerepeket játszva kapkodunk s ha igen előbb- utóbb soha sincs jó vége s a nagy üresség érzése felemészt
.
 Nem épp a reál beállítottságomról vagyok híres nem fizikus szemszögből bámulom a világot és a hippik is midig közel álltak a szívemhez.


Lassan, lassan kezd kialakulni az itteni rendszerem, a hétköznapok a reggeli kelések, a munkába menet az ott eltöltött idő, egyszóval a hétköznapok. Nem egyszerű és tudtam, hogy nem is lesz az már akkor mikor még otthon voltam.

Önismereti kurzus felső fokon.

Most van az az időszak amikor egyedül vagyok amikor nem tudom, hogy hogyan és hol kell kezdeni mindent elölről, a nulláról s talán nem is a nulláról a mínuszról.

A nyelvi hátrányok nem sűrűn szolgálnak az előnyömre és a kisváros sem.


Elgondolkodom mindig azon, hogy akkor mi is a valóság. Én vagyok az aki talán valamit rosszul csinál vagy hazugság az amit az emberek néha próbálnak kilökni magukból és a nyilvános nagyközönségnek eladni, hogy mekkora nagy móka és kacagás az otthontól távol, elszakadva élni. Persze itt is van sok tényező ami közrejátszik, egyedül , nem egyedül, rövid- vagy hosszútáv stb. stb.

Igazándiból nem tudok hinni nekik és nem azért mert rosszmájú vagyok csak nem szeretem a kétszínűséget és azt sem ha az ember nem vállalja fel a nem épp fényes, makulátlan nem móka és kacagás részét is az életének. S hogy miért írok én erről? Azért mert úgy gondolom, hogy fontos felhívni erre is a figyelmet, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés és bizonyos helyzetekben nem egyszerű. Ha valaki nekivág hasonló dolgoknak akkor jó ha számol kellemetlen, helyzetekkel, szituációkkal, nehézségekkel stb. Mer máshol is előjönnek azok a problémák akár amiket otthon vagy nem otthon, nem tud megoldani az ember. A sötétebb oldalról nem igazán hallottam vagy olvastam soha sem és mesélni is csak azok meséltek vagy mesélnek akik közelebb állnak.

Mindenkinek másra van szüksége ezt tiszteletben tartom de nem fogok se saját magamnak se másoknak hazudni mert nem látom értelmét.


Furák itt az emberek, a két munkatársamon és a gyerekeken kívül nem igazán ismerek másokat itt, hjajj és a papbácsit de ő se zavar sok vizet az életemben és senki sem teszi tönkre magát, hogy esetleg megkérdezzék, hogy hogy is vagyok. Érdekes érzés amikor nem így nő fel az ember és nem ilyen értékkel működik, nem tudom azt sem mondani, hogy ez rossz lenne, egyszerűen csak fura és más.

A munkában jól érzem magam a gyerkőcökkel, néha nem egyszerű az tény. Most épp kaptam egy 11 éves fiúcskát akivel tanulunk, hol ő tanít engem hol én őt. Szeretem ezt az egyensúlyt és ő is. A legjobb az volt amikor rá szólt egyik társára, hogy beszéljen lassabban és magyarázza el a szavakat nekem. Nagyon jólesett.




A múlt héten egyik nap jött az egyik fiú (hívjuk mondjuk Marcinak) nagy kibőgött szemekkel ki az irodából. Hallottam, hogy megy a hangos beszélgetés de érteni nem sokat értettem belőle. Én jól elvoltam a konyhában tettem-vettem. Le ült a nappaliba Marci, utána érkezett a kollégám füstölgő fejjel, kérdezte hogy ha megkér tudnék segíteni házit írni, ő nem tud mert nagyon ideges. Persze, természetesen, ha tudok segítek, szótár, füzet ami kell. Közbe még visszaszólt, hogy az előbbi háborús helyzet kirobbantója a Marci anyukájának felháborodott telefonhívása volt, amiben azt ecsetelte, hogy milyen dolog az, hogy az ő fiát bántalmazzuk, agresszívek vagyunk vele már mint én is többek közt.(Gondolom nem kell kiemelnem azt, hogy Marci anyuka állításainak a valóságalapja egyenlő a nullával.) Néztem de nem tudtam reagálni bólogattam egy sort és azzal otthagytam, mentem Marcihoz. A matek példa fölött azéra hulltak még rendesen a krokodil könnyek, láttam hogy nagyon nem akaródzik egy-két példa megoldódini aztán halkan megkérdeztem, hogy segíthetek. Végigfúttunk, megoldottuk, le volt tudva. Késő délután mentem hazafele s így futtattam a napi eseményeket, szokásom mindig, és akkor beugrott, hogy mennyire nem voltam tudatában annak, hogy valaki engem kikezdett úgymond és utána teljes nyugodtsággal tudtam neki segíteni úgy hogy nem voltam mérges, haragos vagy egyáltalán megbántott. Elcsodálkoztam és meglepődtem, mosolyogva bandukoltam tovább. Egy kérdés merült még fel benne, hogy vajon Marci mit gondolt magában az én spontán reakcióm kapcsán. Ezt már nem fogom megtudni és nem is lényeges.

Nem tapasztaltam még sosem ilyet de nagyon jó érzés volt, úgy érzem nagy tanulsággal bír ez számomra, néha mennyivel könnyebb lenne úgy megoldani helyzeteket és problémákat, hogy az ember félretenné személyes sértődöttségét. Igen, persze, tudom nem egyszerű s néha lehetetlen de próbálkozni midig lehet s kell is azért.

Szóval azt hiszem tanulok dolgokat itt bőven s igazából azt hiszem ez még csak a kezdet.

Az elmúlt két hétben a rutin mellett volt még egy játszóteres reggelizésem is, ami annak köszönhető, hogy a konyhában a parókián éppen valami gyűlést tartottak.Nem volt sok esélyem bemenni és nem is igazán akarta így hát a közeli üzletben vettem perecet és joghurtot, padot pedig egy játszótéren találtam úgy hogy a napsütésben szépen megreggeliztem. Lehet nincs benne semmi különös de nekem ez egy újdonságnak számított.

heti menü  

Az elmúlt hét legnagyobb vicce pedig nem más volt mint a csütörtöki Ungaricher Gulascheintopf ebéd. Vártam nagy szeretettel, hogy ez mit takarhat és elégé szkeptikus voltam az az igazság de nem hiába. Kicsikét sokkolódtam, hogy a gulyásban mit keres a kukorica, nem volt rossz de hogy a magyar gulyáshoz semmi köze nem volt az is biztos. De itt ezt így ismerik, mókás.




Itt már lázasan megy a húsvéti hangolódás legalábbis azt vettem észre, nagyon hangulatosak a porták.



  
 



Hjajjj és ne felejtsem el, hogy elindították a központon a szökőkutat, mer hát az is van itt :)))))
Napsütéses, madárcsicsergős, méhecskés, zümmögős szép tavaszt mindenkineeeeek :)