Második fejezet, első felvonás.

az üveghegyen túli "kis viskó" :))

a tőszomszédom

Wallerfangen közel sem mondható a világ közepének és hát inkább nevezném egy településnek mint városnak, abból is a kisebbik fajtának. A nem hétköznapi ideiglenes "otthonom" egy parókia legfelső szintjén megbújó északi fekvésű kisszoba, amivel semmi problémám nem lenne ha a fűtésem  működne és nem lennék "mérföldekre" a konyhától. Ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam. Én imádok a konyhába sunnyogni, főzőcskézni, vagy akár csak úgy ellenni,szerintem a legjobb dolgok mindi a konyhában történnek, na de most így jártam.
A "városka" nagyon szépen rendezett, barátságos de még is van egy fegyelmezett kisugárzása, nem tudom miből adódik ez. Hiányzik nekem valami erő, szín, pezsgés de nem a nagyvárosi nyüzsgés az ha nem valami melegség. Olyan érzetem van mind ha egy elvarázsolt kis faluban lennék amit évekkel ezelőtt a gonosz boszorka elátkozott és egy szürke köddel borította be. Azt hiszem sok időm van fantaziálni és meséket szőni, de élvezem jókat beszélget gabika Dombival az az igazság, s még nem unják egymást.
NEM, NEM ŐRÜLTEM MEG.
Lehet ez abból is adódik, hogy nincsenek konkrét személyes élményeim emberekkel, nem nagyon ismerek senkit és nem kötődöm nagyon sehova. Na de miről  is beszélek hiszen egy hete vagyok itt szóval jóság  van.
Amiket nagyon imádok itt az utcaképekben azok a takaros kis porták,az ablak zsaluk, s azok az elhagyatott házak amik olyan eleganciával viselik a magányukat, hogy szinte már jól áll nekik.

Az első munkahetemen is túl vagyok. Tizenegy egy ellen, a nemek aránya nem épp az ideális. Két férfi kollégám van és kilenc kamaszodó, nem épp egyszerű családi háttérrel rendelkező fiú.
Hogy én mit is tudok kezdeni? Na hát ez nekem is rejtély de a végére járok, legalábbis azt tervezem.
A központ lényege, hogy iskola után ide jönnek a gyerkőcök. Kap mindenki meleg ebédet ami után következik a lecke, tanulás, házi feladat megoldása. Ezen teendők befejeztével minden napra van valami program: foci, falmászás, úszás, biciklizés.
Én a  nagy sportbajnok, egy ilyen munkakörbe csöppentem, elé vicces helyzetek adódnak de örülök, hogy a mosogatógép elromlott így van mivel foglalkozzak, én felelek az ebéd körüli teendőkért, az
 elő és utómunkálatokért, igazából élvezem még egyelőre.
Hogy mikorra fogok megbarátkozni a focival, falmászással és fogok-e pák-pákkozni? Nem tudom.
Aranyosak a gyerkőcök, de igazából nekik is fura a helyzet pláne, hogy nem beszélem a nyelvüket de bízom benne valami csak alakul.
A kollégák türelmesek és aránylag segítőkészek, néha megkeletkeznek rólam de nem zavar.

Mivel suhogó egyedül vagyok itt, úgy döntöttem, hogy nem igazán van akire s amiért várni mer senki nem fog kopogtatni az ajtón, hogy mennyek csináljak valamit, mozduljak valamerre. Így hát szombaton délbe fogtam magam kentem ügyesen szendvicset, főztem teát s fogtam magam és
 elindultam a szomszédos városba Saarlouisba. Sacc per kb. negyven percbe került amíg átsétáltam, napsütéses,langyos szellős,fátyolfelhős időm volt s jólesett megmozdulni kicsit.
 Halkan de megsugom azt hiszem tavasz van. :D
Épp a szombat déli forgatagba sikerült belecsöppennem, a központon még kint voltak a piaci árusok, zsongás. Az a tavaszelő hangulat amikor végre kiszabadul mindenki egy kicsit s nem kell felvenni a harmadik kardigánt mer nem vesz meg az isten hidege s ez úgy ki tud ülni az  arcokra és tudd lenni
egy vérpezsdítő ereje.

az idei év első fagyizása is megvolt :D

Ez a városka nevét a Saar folyóról kapta amihez aztán 1680 hozzátolták a Lousit ( Lajos) mivel XIV. Lajos francia király itt építettet egy erődöt.

az egykori erődítmény terve

 

Hangulatos hely sokan voltak kint, többnyire kisgyerekesek és idősebbek. Elég vadregényes hangulatok uralkodnak és azért lenne mi rendbe rakni, de gondolom a tavaszi nagytakarítás még hátra van.


A nagy sétafikálás közepette elkezdtem hallani valami morajlás féleséget, követve a "zajokat" egy csapat fiatal muzsikusba botlottam akik éppen közönséget toboroznak a következő koncertjükre. Nem tudtam meg sokat róluk,nem is akartam feltétlenül de jól esett hallani kicsi ilyet is.

Ezek a dolgok tették ki nagy vonalakban a hetemet, hjaj persze még volt bőven levelezgetésem az itteni egészségügyi biztosító házzal, szeretnek nekem leveleket küldeni amiknek a negyedét sem értem de már nem zavar és mérgelődni se érdemes. Jövő januárig csak megoldódik.

Itt a színes, madárcsicsergős,méhecske zümmögős tavasz s ez engem már nagyon boldoggá tesz.

A következő videóval pedig minden NŐnek kívánok minimum egy emlékezetes pillanatot a mai napra.

https://www.youtube.com/watch?v=JnIpWA8hVdk