Süt a NAAAAAP! S ez de jó! El nem tudja senki hinni nekem, hogy ez mekkora boldogság. MA volt az első olyan reggel amikor nem, vacogva, dideregve, összekucorodva próbáltam kortyolgatni a tejeskávémat. Széles vigyorral kihúzva magam napfürdőztem szélmentesen :D
- az élet igen szép aprócska örömei -

Egy percig sem tehetem szóvá, hogy unalmas hét lenne mögöttem. Utaztam sokat, igaz nem messzi távolba, jártam kevésbé rendszeresen iskolába és dideregtem rengeteget.

Hétfő reggel elkezdődött az intenzív német nyelvtanulás. Hát nem egy leányálom, de jó lesz kacagunk nagyokat,élvezem mivel elég interaktív és nem annyira unalmas.  A csoporton belüli kommunikáció, na hát az annál inkább megy nehezen néha kitör a bábeli zűrzavar...

A csapatot java részét a bolíviaiak teszik ki, így spanyol az alap hang köztük, más nyelvet nem is nagyon beszélnek. Sokat nem tudunk értekezni mer nincs, hogy és hát az a sok német tudás ami a birtokunkban van azzal nagy világmegváltó beszélgetésekbe nem lehet bonyolódni . De van más amire lehet támaszkodni, érdekes felfedezés volt legalábbis nekem, hogy mennyi mindent megtud az ember a nonverbális kommunikáció segítségével. Jó igen ezt tudjuk, halljuk, mondták, felhívták rá a figyelmet stb. stb. de amikor más fogódzkodód nincs akkor nagyon kezdesz figyelni és nem az adott kimondott szóra, mondatra korlátozódik a figyelmed hanem az adott emberre.Ami azelőtt csak a  körítést jelentette, a gesztusok a tekintet, az arcmimika az most a fő információ adóvá válik. Az apró részletekből hanghordozásból megpróbálsz információt nyerni. Izgalmas. Sokkal több odafigyelés van azt hiszem ilyen helyzetekben és néha azonos nyelvet beszélő emberekre is jó hatással tudna lenni biztos vagyok benne. Szeretem igazándiból. Egy jó adag játékosság és fantázia van benne és esélyed nincs sietni se elhadarni bármit, megteheted de fölösleges. Na de persze azért ez nem akkora buli minden esetben. Volt már rá példa, hogy a hajtépés és a hisztiroham környékezett, hogy egyszerűen képtelen vagyok megértetni magam. Tud kreálni az élet vicces  helyzeteket. Kellenek ezek csak az nem mindegy, hogy hogyan reagálunk rá.

Néha egy kivülálló látná azt, hogy milyen ennek  a 12 embernek az egymás közötti kommunikációja szerintem 2 perc után sírva törne ki belőle a röhögés. Én szívesen megnézném magunkat kívülről néha, a poén kedvéért.

A 15 személyre főzzünk spagettit című történet is egy elég nagy kihívás volt. A burkina fasoi leányzóval kavargattuk rendesen a mártást s mutogattunk bőszen de a végeredmény jó lett s éhes száj sem maradt.

A tömegközlekedés még midig nem akar megbarátkozni velem. Jelentem a héten már suhogó egyedül, vagyis  felügyelet nélkül közlekedtem de valahogy soha sem jött pontos időben a buszom. Hogy is van a német pontosság? Jó tudom a kivételek s a szabály erősítés, s minden, s minden de azért nem épp úgy vannak a dolgok mint, ahogy azt elképzeljük. Szóval csak óvatosan a sztereotípiákkal.

Szerencsésen a héten sikerült kétszer is elutazni az Isten háta mögé , na jó azért nem épp. Elmentünk a segítőmmel ügyeket intézni (bejelentkezni a polgármesteri hivatalnál, lakcím, adószám, bankkártya stb.)a leendő lakhelyemre, ahol önkénteskedni is fogok: Wallerfagenben.

Egy kis városka hangulatos dimbes-dombos. Ami azt illeti vannak kétségeim ez tény de a jól bevált klisé is azt állítja "Ami nem öl meg az megerősít". 

Mosel folyó és Trier

Ma olyan nagyon igazi vasárnapi hangulatom kerekedett szombat nevében s nem csak a napsütés miatt. A nagy családi reggelizés után felkerekedtünk és elmentünk Bodo Korsig : "Never say never" című kiállítására. 

Igazából sokat nem tudok mesélni a kiállításról. Számomra a kettőssé jellemzi. Van egy  kellemes hangulata ami akár nyomasztó is lehet, nekem legalábbis  így csapódott le. Én ezt a kiállítást úgy őrzöm meg magamnak amiről nem feltétlenül kell beszélni és nem azért mert nem lehetne csak egyszerűen fölösleges. Ha láttad ott voltál érezted, ha nem akkor nem .

A kiállítás után fölmentünk a város másik oldalán található kilátóra Mariensäule.  Jó volt nagyon, pláne hogy hét ágra sütött a nap. Szerettem nagyon.

A héten még egy nagyon cuki kávézóba is elértem, biztos sok van még de ebbe beleszerettem.

Az apró kék szívecskés forrócsokitól gőzölgő bögrébe, a bonbonokba és a hely édeskés hangulatába. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Léna és Rhiannon is dolgoznak itt.  

Hát nagyon nagy vonalakba ez volt a hetem igaz, hogy még nincs vége.De semminek nincs vége soha. Hiszek a körforgásban.