Harmadik hete, hogy eljöttem otthonról, igazából meg mindig úgy érzem magam mint aki kirándul és épp vakációzik, ha bár nem szokás ez annyira hideg időben. Még mindig nem fogtam fel, hogy mibe is vágtam bele. Itt vagyok vad idegenben néha meg kérdem magamtól, hogy ez hogy de hogy is van mit keresek én itt? A másik pillanatban meg meglepő nyugodtsággal és rutinnal járok kelek. Érdekes ez a kettős érzés. Persze más lesz majd ha a végleges helyemen leszek úgy értem a "munkahelyemen" és becuccolhatok az ideiglenes "otthonomban". Jól érzem magam és jól esik itt lenni, igaz az események és az újdonságok sűrűsége miatt van az az érzet, hogy minimum ez a 3 hét kitesz 2 hónapot nem egy ingerszegény környezetben vagyok az biztos. Fölég az elmúlt napokban eléggé kidöglöttem. A múlt hétben a stabil pontokat a délelőtti német kurzusok jelentették. Kedden volt szemináriumunk ahol mindenki elmesélte, hogy hová fog menni önkéntesnek és nagy vonalakban mik lesznek a teendők.

Hjaaaj jelentem életem első németországi tortáját is megsütöttem kép az nincs róla de finom lett szerettük és mind egy falásig elfogyott. Néha elfelejtem magam és a fényképező gépem is,nem az a selfízős fajta volnék :))) Tudom, a fotók izgalmasak én is szeretem őket nézegetni de igyekszem,hogy legyen mivel itt színesíteni az irományt.

Miután megérkeztem nemsokkal minden német akivel találkoztam a karneválról mesélt, hogy az mekkora őrület, hogy mindenki az utcán stb. stb. Hajjaj jó persze nálunk is van farsang, s temessük a telet s meg Cibere vajda s Konc király is birokra kelnek. Én értem, olyan nagy cécó nem lehet. Csütörtökön reggel kurzusra menet már-már megmosolyogtatott a buszon egy-két cica és úri hölgynek öltözött egyed de annyi , délben úgy adódott, hogy bekellet mennem a központra. Na azon a ponton sokkolódtam le. Egy óra, özönlik a nép feltűnőbbnél feltűnőbb jelmezekben kortól, nemtől függetlenül tódultak és csak tódultak. Mindenki kivetkőzve magából, üvöltő zene alkoholgőz, szanaszét törött üvegek. Szóhoz jutni nem tudtam csak pisolyogtam a lehetetlenebbnél lehetetlenebb jelmezeken. Összességében vicces volt és jó hangulatom lett tőle. Igazából nálam volt a fotómasina, de nem volt merszem elővenni.

Hétvégére elcsaltak Kölnbe. Eleinte hezitáltam, hogy menjek vagy se így is elég intenzív minden még ruccanjak ki hétvégére is . Hát persze, hogy igen ha már itt vagyok és a lehetőség, éljünk vele. Tudni kell hogy legnagyobb felhajtás és pompa karneválok idején Kölnben van.

Péntek estére megérkeztem. Azonnal belevágtunk a lecsóba és bementünk a központba szétnézni. Én csak kapkodtam a fejem minden sarkon partizó zebrától elkezdve az angol királynőn át mindenkivel és mindennel lehetett találkozni eszméletlen hangulat és csak vigyorogsz ki a fejedből mindenki táncol, énekel és örül vagy épp őrült. Gyorsan szomjcsillapítás céljából megittunk egy Kölscht cuki kis 2 dl pohárban adják, helyi sör és csak itt gyártják kevés szénsav tartalma miatt nem szolgálják fel nagyobb pohárba. Ízlett nem az a vad keserű.

Gyorsan még elfúttunk a dómhoz. Szóhoz nem jutottam tényleg a magasságától megszédültem, eszméletlen és hatalmas 700 évig építették.Nem kis meló volt az tuti.

Hazamentünk és tényleg olyan volt mintha otthon lettem volna. Fuszulyka leves piros hagymával. Szívem mellé lett szólva s nem kicsit.
Szombaton szikrázó napsütésre ébredtem s azt én szeretem erősen s hogy ennél is jobban teljen, kaptam kotyogóban lefőtt kávét, s az mit meg nem ér -kezdek hozzászokni az itteni kávéhoz de a kotyogós az kotyogós- .
Elindultunk a Flórába (kölni botanikus kert) épp februárban nyílnak a kaméliák. Jólesett a kicsi lelkemnek, 2 órát barangoltunk a kertben.

Egy kis februári tavasz,folyton édesanyám jutott eszembe aki él-hal a virágokért s tudom hogy olvadna el ettől, de meg én is

.

Közben még rengeteg beöltözött vagy épp kiöltözött emberkével futottunk szembe. A karneválra tekintettel semmilyen turista hely nem volt nyitva sem a dóm sem a csokoládé múzeum.

Nem csoda sok enyhén illuminált méhecskével, eperrel, bohóccal senki sem szeretne viaskodni. Sétáltunk még egy nagyot a Rajna partján s bámultuk a vicces jelmezeseket.

megőrülni párban mégis csak jobb 

napsütésben olvasó leány

Vasárnap már déli tizenegykor javában meszeltük magunkat. Felvonulásra kimenni anélkül, hogy be lennél öltözve hát elég uncsi.Nem hittem volna, hogy így bezsongok én is s el kap a karneváli őrület. Na de ettől lettem hát csajos, piros, fehér pöttyös, fekete orros nagy szempillájú masnis Minnie.

Picit ódzkodtam az elején de nem tartott sokáig.Otthon ment a bulis karneválzene, minden évben más és más a karnevál muzsika. Érdekessége pedig ezen daloknak, hogy kimondottan kölni dialektusban íródnak a nyelvőrzés céljából.

Alább lehet meglesni a karnevál zenét:
https://www.youtube.com/watch?v=SQRmG7IUzlE

https://www.youtube.com/watch?v=VF6p-BGQcl4

Kimentünk a kerületi felvonulásra. Repültek a cukrok, csokik és szebbnél szebb virágcsokrok.Be lehet zsongni az tuti. Felvonulás után a szomszédos kerületbe mentünk egy kisebb banda muzsikált s de jó volt. Az utcán táncikálni napsütésben, nem volt tömegnyomor mindenki jó hangulatban félmámorosan.
Sok cukor minimanó rázta az első sorban meg tudtam volna zabálni őket.

 

Hétfőn volt a nagy nagy városi felvonulás. Pffff hat ezt látni kell és nem kepékről,na meg érezni. Az a tömeg,a felvonuló jelmezesek, karnevál kocsik tiszta flash. Nem,tényleg nem tudom ezt úgy leírni, hogy visszaadhassam a hangulatot. Millió szín, zsivaj, jókedv, tánc, ének és emberek ezresével. Szóval van mit feldolgozni élmények terén.

Jó volt és kár lett volna kimaradni ebből. Hálás vagyok a kölni vendéglátóimnak és nagyon köszönöm nekik. Nagyon szép hétvégét kaptam tőlük. Fáradt vagyok de az a fáradság amikor az agyad nem tudta feldolgozni a töménytelen impulzust. Élmeny volt ez a hétvége és nem is kicsi. "Kockáztattam" és maszatos is lettem kicsit. Végszó ként jó pár kép a felvonulásról: