2015. október 4., vasárnap

~ aranysárgás nyárutó vagy tél elő ~

A múlt hetem elég húzósra sikeredett, a határidőnaplóm - igen van biza nekem is olyanom, ki hitte volna - tele volt időpontokkal, s folyamatosan úton voltam, hol gyalog, hol meg buszoztam ha kellett naponta hat rendben. Csapóesős szürkeség. Nagyon nem élveztem s le is fárasztott rendesen. Múlt héten én voltam a dzsoli dzsóker  s a marionett bábú egy személyben, meg lettem rángatva úgy ahogy illik.
libasorba iskolába  

Lehet ennek a hajtásnak köszönhető volt az is, hogy semmi kedvem nem volt az e heti szemináriumhoz s nagyon nyögve nyelősen indultam el hétfőn Trierbe, még az sem hozott lázba, hogy a hasonszőrű társaimmal találkozzak akiket már három hónapja nem láttam. Gáz, tudom de ha így volt, hát így volt.
Megérkeztem dél körül az állomásra ahol összefutottam a többiekkel, várték épp a buszt, mivel a város másik szegletébe kellett eljutni. Némi bénázás és félóra fel a hágón, szapora lihegés után egy óra késéssel megérkeztünk a tett helyszínére.

Az a bizonyos mesebeli kastély- csak a hintó, a herceg na meg az üvegcipellő hiányzott. Nem tudom hogy valaha voltam e ilyen környezetbe elszállásolva, hmm talán egyszer Gödöllő mellett, de az már nagyon régen volt.





Ízléses berendezés, lélek melengető panoráma az egész városra, majd hogy nem a lábunk alatt csordogált a Mosel s a fentiek is nagyon kegyesek voltak mer egész hetünket napsütéssel aranyozták be.

                                    

Ha párhuzamot kellene vonni a többi szemináriumokkal ez volt a leggyengébb élmények és feltöltődés szempontjából. Valahogy most mindenki ki van égve ez volt az érzésem, de talán az évszak számlájára is írható na meg annak, hogy jócskán túl vagyunk az év nagy részén s mindenki igyekszik kicsit befele fordulni s lassan-lassan számot vetni akár tudatosan, akár tudattalanul.
Az egész tér a miénk volt, normális esetben egyszerre több szeminárium zajlik és minimum 60-70 fő tartózkodik a birodalomban, a héten viszont csak mi voltunk senki más, ez sem bizonyult túl pozitívnak.

A hét témája a menekültekkel kapcsolatos volt. Egy plakátot kellett megszülnünk melynek témája a bevándorlók befogadása. Igazándiból kissé fura volt ez számomra én mint magyar és román állampolgár, hogy jövök ahhoz, hogy itt Németországban hirdessem azt, hogy a németek legyenek befogadóbbak. Kicsit abszurd volt a történet számomra de a feladat az feladat úgy, hogy nekiláttunk.
Első körben kaptunk némi szakmai segítséget, egy helyi festőművésznő tartott egy kis agytágítást annak kapcsán, hogy milyen szempontokra és összetevőkre kell odafigyelnünk. Neki is láttunk vázlatmunkákat készíteni ami elég jól sikerült és a társaságban felvillant a lelkesedés nagyon halvány szikrácskáját.

A neheze csak ezek után jött amikor is tizenkét különböző kultúrából jövő más élt szemlélettel rendelkező egyénnek közös nevezőre kellett jönnie és egységben dolgozva közösen alkotni valamit ami egy szintén más kultúra embereinek szól. Azt hiszem a leckét rendesen feladták nekünk s így visszanézve a hetet aránylag sikerült a feladatot megoldanunk.
Sikerült egy 352 x 250 m plakátot kreálnunk aminek a művészi értéke csekély de valahogy benne vagyunk mind a tizenketten  s talán ebben rejlik a különlegessége.

 a meszelők

kééék az ég, de ez most óceán





a végeredmény


 A festegetés mellett volt még sok lustálkodás, napfürdőzés, lámbádá éneklés portugálul, grillezés s csocsó, biliárd s lazulás s na persze hogy jutott időm kötögetni is :)))) 
Pihenésnek első osztályú volt ez a hét.
Iris -a volt némettanárnőnk  


a csocsó még midig ``olyan nagyon jól megy``

szeretem lekötni magam 


ŐSZI pusziiiiiiik



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése